A Down kór olyan veleszületett kromoszóma rendellenesség (a 21. kromoszómából kettő helyett három van a Down kórral élő ember egy-egy sejtjébe), amely ezeknek az embereknek, nem csupán testi felépítését, szerveik működését, tanulási képességeiket, hanem személyiségüket is, s ez utóbbit főként jó irányban befolyásolja. Bár nincsen szó arról, hogy a tudomány jelenlegi állása mellett ez a közeljövőben gyógyítható lenne, mégis a ma Down kórral élő emberek élet kilátásai, lehetőségei százszor jobbak, mint elődeiké, sőt annál is, amit a néhány éve Magyarországon megjelent könyvekben találhatnak. Tudjuk, hogy nem csupán anyagcsere-, szív-, pajzsmirigy-, szem-, immunrendszer és agyműködésükkel, csigolyáikkal lehetnek gondok, hanem azt is, hogyan lehet ezeket életmóddal, gyógyszerrel, kezeléssel többnyire egyensúlyban tartani. Tudjuk, hogy van egy óriási előnyük: másoknál jóval kedvesebbek, szelídebbek, segítőkészebbek, szeretetre éhesek és szeretetre méltóak. Tudjuk, hogy mindazok, akik Down kóros emberekkel élnek vagy dolgoznak, segítségükkel más szemüvegen átlátják a világot, és több örömük van, szebb, értelmesebb az életük - más lesz a mérce. Természetesen igaz, hogy a Down kórral élő emberkék és felnőttek tanulási képességei mások, fejlesztésük sokkal több odafigyelést, empátiát és gyakran speciális szakmai felkészültséget igényel. Tudjuk, hogy lassabban érik el a felnőtt léthez szükséges tudást, döntőképességet -de elérhetik, ha így nevelik, ha engedi és ösztönzi ezt a környezetük. Ma még ez nem jellemző -sokkal inkább szeretnivaló, soha fel nem növő kisgyermekként néznek rájuk, pátyolgatják őket. De már nem sokáig lesz így.