Találkozások értelmi sérült emberekkel

Kikről van szó?

Értelmi sérültnek tekintik ma azokat a gyermeket és felnőtteket, akik másképpen,
gyakran lassabban gondolkodnak és tanulnak.
- Gyermekként sokan élnek diákotthonban, családjuktól már 7 évesen távol.
Felnőttként kisebb vagy nagyobb bentlakásos intézményekben laknak, napjaikat
speciális munkahelyen, napköziben vagy egyszerűen otthon töltik. Egymást ismerik
meg, nem a külvilágot. Ezért is, mindennapi életükben is segítségre szorulnak.

Tanulás:

- Speciális oktatásuk során nagyobb hangsúlyt kapnak a mindennapi életvitelhez
szükséges teendők, az önálló öltözködés, a háztartás, a közlekedés, a tiszta beszéd,
így ismereteik a külvilágról korlátozottak.

- Egy-egy teendőt egészen kis lépésekre bontva, jóval alaposabban, többször
begyakorolva sajátítanak el. Ha viszont egyszer megjegyzik, utána pontosan,
megbízhatóan végzik dolgukat.

Személyiségük:

Mindegyikük különleges személyiség: a maga egyéni módján gondolkodik, gyakran
meglepő a logikája.

Többnyire sajátos a humoruk és kedves az egyéniségük.

Többségükben lelkükben örökké ártatlan gyermekek maradnak. A sors különleges
kegyeltjei. Ha vigyázunk rájuk, kissé mi is megőrizhetjük ezt. Magunkban is.

Másoktól jót várnak, a gonoszság előtt értetlenül állnak.

Védtelenebbek, mint mások. Könnyű őket megbántani. Gyakori, hogy rövid, és másokkal
szemben gyakran reménytelen védekezés után, visszariadnak, elcsöndesednek,
visszahúzódnak, bezárkóznak a szobáikba, a lelkükbe, az álmaikba, nem ritkán a
teljes némaságba. A magány félelmetes, az értehetetlen világtól könnyen szoronganak,
félnek, elveszítik életkedvüket.

Nagyon szeretik a zenét és félnek a hangos szótól.

A beszéd
- A beszéd tartalmán túli kommunikáció, a hang dallama, hátsó jelentése, érzelmi
töltése, gesztusaik, az arcjátékok különös jelentőséget kapnak. Az érzelmek
jelentősebbek, mint a szöveg értelme.
- Zárt világuk szókincsüket is korlátozza. Alapvető, gyakorlatias, egyszerű
szókincset használjon, amíg nem ismeri meg a velünk beszélő szókincsét.
- Világosan, egyértelműen, rövid mondatokban beszéljünk, egyszerű választ kívánó
kérdéseket fogalmazzunk.
- Gyakoriak a speciális betegségekkel, állapotokkal járó nehézségek, problémák.
Várjuk meg a lassú választ is. Ilyen a Down kórral élők torokhangja, az autizmussal
járó kommunikációs nehézségek, az epilepszia és gyógyszereinek lassító hatása, a
szülés közbeni károsodások miatti nehéz, vagy hiányzó beszéd és a tökéletlen
mozgáskoordináció.
- Többnyire megijednek, félnek a hangos szótól.
- Gyakori a beszédhiba, a nehezen érthető beszéd. Egymás között élnek, megszokják és
értik a másik különös beszédjét. Ha figyelünk beszédjükre, néhány óra múltán
érthetőbb lesz, s egy-két nap alatt hozzászokunk.
- Hagyjunk elég időt a kapcsolatteremtésre, készüljünk fel a hosszabb szünetekre,
lassúbb válaszokra.
A megértés, az elfogadás és a befogadás

- Könnyen lehet, hogy Ön az első, akivel találkoznak a külvilágból. Az is lehet,
hogy ez a beszélgetés egyébként is nehéz számukra, tétje és emiatt feszültsége van.
Segítsen, hogy érthetőbb legyen, könnyebben alkalmazkodjanak, beilleszkedjenek.

- Különösen figyeljünk rá, hogy feloldódjanak. Eleinte beszélgessünk hozzájuk
közelálló, egyszerű témákról, hogy biztonságban érezzék magukat. Legyünk - ahogyan
persze másokkal is - kedvesek, mosolygósak, türelmesek. Egy-egy egyszerű tréfa sokat
segíthet. Ne öltsünk "maszkot", legyünk önmagunk.

- Adjunk időt a gondolkodásra és a válaszra is. Más formában is ismételjük meg a
fontosabb kérdéseket, hogy biztosan ne legyen félreértés.

- Bontsuk kisebb lépésekre a mondanivalót, és a megtanulandót, a teendőket is.

- Ha úgy érzi, szükség van rá, védje, biztassa, tegye biztonságosabbá a körülményeket.

Mit várhat a környezetük?

- Aki csak velük él, aki naponta találkozik, az érzi: egy másik értékrendet
képviselnek, más szemüveggel látják világot. Kedvességük, igyekezetük, szeretetük
átalakítja a körülöttük élőket is - jobbnak, tisztábbnak, derűsebbnek érzik magukat.

- Ridegségre ijedtséggel, bezárkózással, hosszútávon önbizalomvesztéssel válaszolnak.

- Nem feltételezik a rosszat - könnyen "átverhetők", s ez másoknál százszor jobban
fáj nekik.

- Ha Ön elfárad, nem értik meg, vagy éppen nem sikerül valamit megtanítania,
gondoljon arra: "lehetne az én gyermekem is". S álljunk meg egy pillanatra. Ha
végképp nincs türelmünk, halasszuk el a döntéseket.

- Ha minden saját eszközt felhasznált, és nem talált megoldást, mondjon valami jót,
biztatót, keressen segítséget, útmutatót, hívjon tanácsadókat, egyéb szakembert,
semmiképpen ne küldje el üres kézzel.

Összefoglalva, szükségük van:

- Barátokra és barátságos magatartásra. Nagyon fontos számukra, hogy megszeressék,
el- és befogadják őket.

- Biztatásra. Dicsérjük azért, amit megérdemel - s már egy kevés is boldoggá teszi.

- Előítéletek nélküli megítélésre és így természetes, sajnálatnélküli viselkedésre.

Rendre. Pontosak, részletesek legyenek a szabályok, a feladataik, a rendszerek,
amelyben élnek.

- Arra, hogy vészhelyzetben különleges figyelmet kapjanak. Az ilyenkor teendők,
reakciók begyakorolandók.

Fontos, hogy:

- Tisztelje méltóságát, büszkeségét.
- A felnőttet ne kezelje gyermekként.
- Egyenrangú partnerként beszélgessünk.

Ha Ön értelmi sérült emberekkel mindennapi kapcsolatba kerül, akkor ez az Ön
számára olyan tapasztalatot és tudást jelenthet, amely másokkal való
kapcsolatait, viselkedését mind önmaga, mind mások számára kellemesebbé,
derűsebbé, jobbindulatúvá és akár hatékonyabbá teheti.

Bármilyen kérdésük van, örömmel próbálunk válaszolni.

Csató Zsuzsa